Az elfeledett bejegyzés

A következő bejegyzést egy álmatlan éjszaka írtam, pontosan egy hónapja...


Olyan rég nem irogattam, de megint azt az időszakomat élem, amikor elegem van mindenből, és szinte mindenkiből, és nem látom a fényt a sötét alagút végén. Hát persze, hogy nem látom, hiszen végtelen.


A nyár folyamán sikerült munkahelyet szerezni, amit most is folytatok, csak úgy, mert nincs jobb dolgom. A Zöld Körre meg sajnos nem tudok annyi időt szánni, mint szeretnék, például a 39 kredit miatt ami ebben a félévben vár, de azért van pár feladatom, amik inkább háttér-technikai dolgok. Azon meg nincs értelme gondolkozni, hogy később lehet több időm lesz. Tévedés.


Egyszer voltam otthon, akkor is csak 3 napra. Amúgy meg csak országon belül voltam, Velencei tónál, Pakson, Szegeden, Mórahalmon, Szentendrén, Nagykovácsin... És nem napoztam eleget, és most itt van az ősz, és nagyon zavar, hogy már ennyire hideg van és nem is élveztem rendesen a meleget. Háh, ősztől őszig hogy eltelt az idő... És mintha mi sem történt volna... Úgy érzem, hogy nagyon felejtek, és nem csak a múltat, hanem a közeli időket is... Elmennek mellettem, elhagynak az emlékeim, kezd olyan lenni mint egy film, az Eternal Sunshine of the Spotless Mind. Az én elmém sem fog örökké ragyogni, főleg azért, mert nem makulátlan.


Nem is értem mért panaszkodok, akár minden szinte tökéletes is lehetne, de mindig találok valamit....


P.S. Az utolsó film amit megnéztem, a Source Code, nagyon meghatott. Olyasmi, mint a Jim Carrey filmje, a Truman show, hónapokig felkavar, főleg egy ilyen városban, mint Budapest. Néha tényleg az az érzésem, hogy minden egy forgatókönyv szerint történik, akár az is, hogy megírtam ezt a blogbejegyzést.


Viszont lehet csak fáradt vagyok, mindig fáradt lennék?
Kezd már elegem lenni...
Ne beszéljünk arról, hogy mennyire az az érzésem, hogy nem itt a helyem, mondjuk minden mikrobiosz labor után picit motiváltabb vagyok ez ügyben...