Örökkévalóság?

"Az egyetlen dolog, úgy hiszem, ami elviselhetővé teszi ezt a világot, a szépség, amelyet az emberek hébe-hóba előteremtenek a zűrzavarból. A festmények, a zene, a könyvek... Amelyik élet a leggazdagabb ezekben, az a szép élet. A legtökéletesebb műremek."

Végigkísértem Kitty-t azon kevés eseményen amely formálta őt, vagy talán csak előhozta belőle ami mindig is ott volt. 

"Mi volt ez? Tréfa? Talán csak álom, amelyből a megkönnyebbülés sóhajával ébred fel az ember. Mintha minden réges-régen és messze-messze játszódott volna le. Sajátságos, milyen árnyszerűek voltak e darab személyei a való élet verőfényes hátterének. Kittynek úgy tűnt mindez, mint egy történet, amelyet olvasott..."

És a befejező gondolatok:

"Tele vagyok reménységgel és bátorsággal. [...] Minden bizonytalan, az élet, a sors, ám könnyű szívvel nézek eléje. Olyan sok van, amit még tudni akarok; olvasni akarok és tanulni akarok. Magam előtt látom a világ isteni színjátékát, az élet körforgását, és látom a szépséget, a tengert és a pálmafákat, a napkeltét, a napnyugtát és a csillagos éjszakát."

A színes fátyol 

Vízcseppek a folyóban

"A lassan folydogáló víz a mulandóság  melankolikus érzését keltette fel a lélekben. Minden elmúlik, gondolta Kitty, elmúlik nyomtalanul. Az emberek olyanok, mint a vízcseppek ebben a folyóban, s oly közel egymáshoz s mégis oly távol egymástól, névtelenül folynak-folydogálnak a mulandóság óceánjába. Ha minden oly rövid ideig tart és oly keveset ér, mi értelme van annak, hogy az emberek oly túlzott fontosságot tulajdonítanak a mindennapi élet dolgainak, s oly boldogtalanokká teszik magukat és egymást?"

William Somerset Maugham 

A színes fátyol

A színes fátyol

"Az emberek olykor annyira tökéletessé teszik a magukra öltött maszkot, hogy végül azzá lesznek, aminek látszanak."

William Somerset Maugham 

Az elfeledett bejegyzés

A következő bejegyzést egy álmatlan éjszaka írtam, pontosan egy hónapja...


Olyan rég nem irogattam, de megint azt az időszakomat élem, amikor elegem van mindenből, és szinte mindenkiből, és nem látom a fényt a sötét alagút végén. Hát persze, hogy nem látom, hiszen végtelen.


A nyár folyamán sikerült munkahelyet szerezni, amit most is folytatok, csak úgy, mert nincs jobb dolgom. A Zöld Körre meg sajnos nem tudok annyi időt szánni, mint szeretnék, például a 39 kredit miatt ami ebben a félévben vár, de azért van pár feladatom, amik inkább háttér-technikai dolgok. Azon meg nincs értelme gondolkozni, hogy később lehet több időm lesz. Tévedés.


Egyszer voltam otthon, akkor is csak 3 napra. Amúgy meg csak országon belül voltam, Velencei tónál, Pakson, Szegeden, Mórahalmon, Szentendrén, Nagykovácsin... És nem napoztam eleget, és most itt van az ősz, és nagyon zavar, hogy már ennyire hideg van és nem is élveztem rendesen a meleget. Háh, ősztől őszig hogy eltelt az idő... És mintha mi sem történt volna... Úgy érzem, hogy nagyon felejtek, és nem csak a múltat, hanem a közeli időket is... Elmennek mellettem, elhagynak az emlékeim, kezd olyan lenni mint egy film, az Eternal Sunshine of the Spotless Mind. Az én elmém sem fog örökké ragyogni, főleg azért, mert nem makulátlan.


Nem is értem mért panaszkodok, akár minden szinte tökéletes is lehetne, de mindig találok valamit....


P.S. Az utolsó film amit megnéztem, a Source Code, nagyon meghatott. Olyasmi, mint a Jim Carrey filmje, a Truman show, hónapokig felkavar, főleg egy ilyen városban, mint Budapest. Néha tényleg az az érzésem, hogy minden egy forgatókönyv szerint történik, akár az is, hogy megírtam ezt a blogbejegyzést.


Viszont lehet csak fáradt vagyok, mindig fáradt lennék?
Kezd már elegem lenni...
Ne beszéljünk arról, hogy mennyire az az érzésem, hogy nem itt a helyem, mondjuk minden mikrobiosz labor után picit motiváltabb vagyok ez ügyben...

Könyvajánló

Carl N. McDaniel - John M. Gowdy: 
AZ ÉDENKERT KIÁRUSÍTÁSA 
Példázat a természet tönkretételéről

"Nauru több mint kétszáz évvel ezelőtt a "Kellemes sziget" nevet kapta az első arra járó európaiaktól szépsége, természeti gazdagsága és lakóinak szívélyessége miatt. Hamarosan azonban azt is fölfedezték, hogy ez a hely a világ egyik leggazdagabb foszfátlelőhelye, így aztán a földet kifosztották, a foszfátot kitermelték és eladták, a helyiek kultúráját pedig gyökeresen felszámolták. A fantasztikus gazdagság ígéretével megvesztegetett naurui kultúra része lett a globális piacgazdaságnak. Alig egy évszázad alatt a biológiai sokféleséggel megáldott sziget tönkrebányászott pusztasággá vált, amelynek tízezer lakosa ma teljes mértékben a külvilágra van utalva."

Múzeumok Éjszakája 2011

A) Rendőrség-történeti Múzeum:

Kriminalisztikai kiállítás, alkoholszonda kipróbálása (a lényeg a meggylikőrős csokin volt), tenyérlenyomat vétel, védőfelszerelések bemutatása, baleseti szimuláció, alapszintű újraélesztés bemutatása és kipróbálása, lézerpisztolyos lövészet...

Sor a Szépművészeti Múzeumnál

B) Szépművészeti Múzeum:

Nagyon hosszú volt a sor, inkább tovább álltunk a földalattival. A megállókban is érdekes kiállításokat tekinthettünk meg, egy formatervezővel pedig a munkájáról beszélgethettünk.

C) Magyar Képzőművészeti Múzeum
Érdekességként itt megemlíteném a "The First Years" hallgatói projektet. A bejáratnál a látogatók megkaphatták az 1000 egyedi kép egyikét, mely rendelkezett egy sorszámmal. A projektről részletek itt találhatók: http://thefirstyears.mke.hu/?page_id=2

Ha jól értelmeztem, a cél az lenne, hogy a képek tulajdonosai a saját lapuk történetét osszák meg a többiekkel. Ezáltal fejezhetik ki azt, hogy értekelik a (kortárs) művészetet, és nem csak egyszerű szórólapként kezelik a kis grafikákat. Annak ellenére, hogy már napok teltek el azóta, még mindig csak két hozzászólás van... Szomorú...

Hiroe Saeki

D) Ernst múzeum
Fő attrakciója a Télikert - Mikropop képzeletvilág a kortárs japán művészetben. Bevallom, annyira nem tetszett, viszont voltak figyelemfelkeltő egyedi alkotások is. Például Hiroe Saeki alkotása esetén a viszonylagos egyszerűségben rendkívüli bonyolultságot fedeztem fel. Nagyon közelről csodálatos volt...
E) V.A.M. Design
Tervben volt ez is, de a nagy látogatottság miatt elmaradt. Itt ráadásul két irányban is hosszú sor volt! :o
F) Földalatti Vasúti Múzeum
Új kiállítás volt megtekinthető, nevezetesen a Talált Tárgyak Tárháza. Kíváncsi vagyok arra, hogy volt-e olyan aki felfedezte régen elveszett tárgyát (bár úgysem kaphatta meg). Aranyos ötlet volt; egész értékes, érdekes, akár megszégyenítő dolgok is vesztek el a BKV járatain... :)
G) Evangélikus Országos Múzeum
Sikerült időben odaérni a borkóstolóra, ahová a somogyi Fehérvári Károly borász hozta el borait. Minden borhoz történetet mesélt, a kóstoló alatt pedig Róka Szabolcs szórakoztatott minket bordalokkal. A végén még a nevünket is bekapcsolta egy helyzethez illő dalban, ilyen sem történt még velem sohasem... Értékes óra volt, ízletes borokkal (furmint, juhfark, sárfehér,...).
H) Erzsébet tér
Mivel a bort nem sajnálták a kóstolóhoz, ráadásul viszonylag nagy alkoholtartalmúak is voltak, jól be is csiccsentettünk. Az Erzsébet téren megpihentünk, majd Budapest utcáin tovább sétálgatva, a PIM-hez jutottunk, esténk utolsó állomásához.
G) Petőfi Irodalmi Múzeum
Nem gondolná az ember egy irodalmi múzeumról, de ezt az élményt nem tudom szavakban kifejezni... Tökéletes befejezés volt!

 "Az intelligencia étvágyakat keltett bennem. Mivel, hogyan fogom kielégíteni? Küzdjem föl magamat? Hogyan? Tollal? Magyarországon?"

Ezt az idézetet kaptam a PIM-ben...

I.W.Young

"Mint az egyenesek. Egyetlen pillanatra, egyetlen pontban metszik egymást a tér végtelenjében, s azután haladnak tovább szabott útjukon, soha vissza nem térve. De az a pillanat és az a pont örökre meghatározza őket."

Flashback

Négyes lett a szerves kémia vizsgám, és egyben egy nagyon pozitív élmény is volt. Egy picit sem izgultam, és olyan szépen elbeszélgettünk, hogy még szinte most sem hiszem el.


Azután rögtön siettem is az önkéntes napra, ahol a zöld körrel tartottam a hulladékgyűjtésben. A legtöbb időt a Duna partján töltöttük, a Lágymányosi híd és Petőfi híd között. Érdekes volt látni miket dobnak el az emberek. Sokszor arra gondoltam, ha így folytatjuk, előbb-utóbb el fog minket lepni a saját hulladékunk... Bár ez egy nagyon túlzott gondolat, de nem látom lehetetlennek... A legszörnyűbb az a rengeteg cigi csikk volt a földön, amiket elég nehéz is összeszedni, és minden kis résbe beesnek... Meg a sok törött üveg... Alumínium dobozok... Horgász felszerelések...Mindezek olykor a parton lévő kövek közé beszorulva... És sorolhatnám...


De nagyon jó érzés volt tenni valamit a környezetemért... Már alig várom a következő kihívást! :)

Vizsgaidőszak

Már több, mint két hete vizsgaidőszak van, megvolt két vizsgám, hátra van még kettő, az egyik holnap. És persze mint a rendes egyetemista, most is mással foglalkozok. Kell egy kis szocializálódás...A blogommal? Ez is valami...
Ilyenkor mindenki olyan halott...


Ami új az életemben az, hogy visszapillantottam az itt töltött évemre, és arra gondoltam, hogy nem csináltam semmit a közösség érdekében. A tenni akarás vágya miatt csatlakoztam az Egyetemi Zöld Körhöz. Már voltam egy gyűlésen is. :) Ott a helyem! Legalábbis remélem... De tényleg ott, ott, ott!!!! És annyira örülök, hogy belevágtam, mert mindig mindent csak terveztem, de most már nincs visszaút, végre önkéntes lehetek, amire olyan rég vágytam.


Itt már megvolt a jövő félévi tantárgyfelvétel, egyelőre elég sok tárgyat felvettem, kicsit úgy érzem túlterheltem magam, de ez is feltétele az egyetemista létnek, nemde? De nem akarom kihagyni még egy félévet a műszaki angolt, a franciát is elszeretném kezdeni, az emberi idegrendszer alapjai meg olyan jól hangzik. Ezek persze a kötelezők mellett... Majd meglátom mi lesz, ahogy lesz, úgy lesz, valahogy mindig volt...

Sikerült...

...életem első bukása... 

Érzem már a láncreakció közeledtét... 

Itt a vége, fuss el véle?

A kis herceg

"A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
     - Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
     A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
     - Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
     Azzal visszament a rókához.
     - Isten veled - mondta.
     - Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
     - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
     - Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
     - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."

Körkörös romok

Mikor az élet szétizél és agyongyötör...


Tegnap éjjel álmodtam, de úgy, mint sohasem eddig. Nagyon megviselt. Nem tudom mit álmodtam, de belefúródott a tudatalattimba, és egész nap, de egész nap, de egész-egész nap kísértett. A legszörnyűbb álom lehetett. És a legrosszabb, hogy nem merek rá emlékezni, csak egy kép maradt meg, a többit képtelen vagyok felidézni. Nagyon fájhatott. 


Azért nagyon érdekes az emberi agy, hisz ha nagyon akarja, a tudatalattija van amit mélyen elrejt egy kis ládában. A kulcsot hozzá pedig eldobja. Egy fogadalmat. Hogy soha többet nem nyitja ki azt a ládát. De a ládában található kincs örökre megmarad. A ládát eldobni, elfelejteni nem lehet. Csak a kulcsot. 

Oscar 2011

Hurrááá! Natalie Portman megnyerte a legjobb női főszereplőt! A Black Swan az ő alakítása miatt lett nézhető számomra...  Maga a film nem tűnik olyan szupernek, ennél sokkal jobb filmeket is láttam. Valószínűleg ezért nem ő nyerte meg a legjobb filmet. De azért azt elismerem, hogy különleges film a maga módján, megvan azért a Darren Aronofsky hangulat benne (Requiem for a dream, The Fountain). Szóval Natalie Portman tökéletes választás volt. Már a Leon, a profi című filmben elvarázsolt, és azóta is szívesen nézem meg bármilyen filmjét.
Amúgy meg fura, hogy a The King's Speech olyan felkapott lett. Igaz még nem láttam, de ezek után nagy elvárásaim vannak tőle. Az előzetes alapján még mindig nem tűnik vonzónak, sőt elég unalmasnak néz ki. Majd kiderül, valamit biztos láttak benne, ha 4 Oscart nyert. Pedig a 127 Hours is mennyire jó... Számomra ő a nyerő anélkül, hogy a többi jelölt közül bármelyiket láttam volna. Olyan egyszerű a témája, olyan kevés szereplője van, és mégis annyira leköt abban a másfél órájában. Nagyon sajnálom, szerintem megérdemelte volna... Na de nem vagyok én kritikus, ahogy mondani szokták, kinek a pap, kinek a papné. :D 
Azon meg már nem is csodálkozom, hogy az animáció kategóriában a Toy Story 3 volt a a nyerő, hiszen már évek óta csak a Disney-Pixar páros nyer. A többi mese egyszerűen esélytelen... Amúgy meg épp egyetem előtt láttam a filmet, így elég megható volt. Ezért otthon is hagytam a legtöbb megmaradt játékom és macim, még csak el sem mozdítottam őket, hadd éljék életüket...Lehet most magányosak picikét, hacsak anyukám nem ápolgatja és ölelgeti őket... :( 

Summa Summarum

Megint a küszöbön állok. Megint új kihívások várnak rám: új kurzusok, új tanárok, több felvett kredit, több gyenge-pont. Kíváncsi vagyok sikerül-e legalább olyan jól, mint az első félévem.
Ha valaki megmondta volna nekem 4-5 éve, hogy én most ennyit fogok foglalkozni a kémiával meg biosszal, szerintem nem hiszem el. Pedig jó lett volna.
Hetente 14 óra kémiám van :) Szervetlen kémia, szerves kémia, általános és szervetlen kémia labor. A labor az valami kegyetlen, 6 órás, és elvileg van szünet, de ha kihasználnám, valószínűleg nem tudnám befejezni az aznapi dolgokat. Utoljára olvadáspontot mértünk, 1mm vastagságú kapillárisba kellett figyelni mikor olvad meg az ismeretlen anyag. Úgy, hogy a hőmérséklet egy pillanat alatt is 10-20 fokot ugrott, aztán meg várni amíg újból lehűl. De ami nekem nagyon érdekes volt, az az érzés amikor egy ilyen kis üveg kapillárist a lángnál behajlítottam. Semmi extra, de nekem nagyon tetszett. :)
Aztán 5 óra bioszom van, egy mikrobiológia meg egy szabadon választott emelt szintű sejtbiosz. Ki gondolta volna...
Fizikám, vegyipari géptanom, matekom is van és még két szabadon választható tantárgyam: konfliktuskezelés meg játékelmélet a társadalomtudományokban. Talán mindkettőt hiba volt felvenni, de az utóbbit főleg, hisz kiderült kötelező tantárgy a közgázosoknak. Elég nagy szívatás, főleg, hogy a tanár 40 perc alatt 2-3 táblát teleírt szó szerint kiolvashatatlan képletekkel meg definíciókkal. Pedig milyen jól hangzott... Játékelmélet... (Vesztettem.... www.losethegame.com)
Na szóval így néz ki az órarendem:

A konfliktuskezelés szerencsére csak egyszer lesz egy hétvégén. Mondjuk egyrészt ajándék két kredit, és állítólag elég jó móka. Majd kiderül... A játékelméletről is azt gondoltuk, hogy milyen érdekes lesz...


Hát ennyit a suliról... Ahogy lesz, úgy lesz. Remélem azért átvészelem ezt a félévet is... Lehetőleg bukás nélkül...


Briismey