Look closer

"We are what we pretend to be, so we must be very careful about what we pretend to be." 

(Kurt Vonnegut)

Stay with me...

Júlia írta:

I've learned that people will forget what you said, people will forget what you did, but people will never forget how you made them feel.

A dalt hozzá pedig magam sem választhattam volna meg jobban...

Angus & Julia Stone - You're the one that I want

I got chills, they're multiplying, and I'm losing control

'Cause the power you're supplying, it's electrifying

You better shape up, 'cause I need a man, and my heart is set on you

understand, to my heart I must be true

You're the one that I want, ooh ooh ooh, honey

The one that I want, ooh ooh ooh, honey

The one that I want, ooh ooh ooh

Can't you see, oh yes indeed, oh yes indeed

Álom

Otthon vagyok Zilahon és hosszúnak tűnő álomból ébredtem, ezért gyorsan leírtam amire csak emlékeztem belőle:


Azt álmodtam hogy a régi sulimnak kinéző épületben vagyunk. Volt egy előadás szerűség, amiről Ami-val meglógtunk és még nappal elindultunk az Erdőbe. Az álomban hosszú ideig jártunk fel-alá, és amíg sikerült feljutni egy csúcsra beesteledett. Fentről láttuk a távoli vihart, vagy nem is vihart mert az ég vérpiros volt. Doomsday. Sokáig próbáltam olyan képet készíteni amelyen látszódnak az ég élénk színei is. Ami nyaggatott, hogy menni kéne már. A vihar gyorsan közeledett , és amint összekaptuk magunkat, hogy induljunk visszafelé, már hívott is Timdér a táborból, hogy hova tűntünk mert már rég elkezdték a kiscsoportos foglalkozásokat,és lemaradtunk a projektünkkel. Három ágyas szobák voltak, kérdeztem nekem foglalt-e egy helyet, de sajnos nem, de felajánlotta, ha megérkezünk szobát vált esetleg. Andris is hívott, hogy hol vagyunk már, megkérdeztem, hogy kijön-e mikor odaérünk. A válaszra nem emlékszem. A visszafelé tartó út rövidebbnek tűnt, és arra gondoltam csupán, hogy utolér a vihar, és nem jutunk már vissza a táborba. Az utat amin a csúcsra jutottunk nem jegyeztem meg, visszafelé sötét ösvényeken rohantunk amerre vitt az út. Egyből az épületben voltunk, Ami gyorsan leadott két kulcsot (milyen kulcs?) majd elindultunk a szobák felé. Aggódtam azon, hogy hol találunk helyet, és hogyan hozzuk be lemaradásunkat. Hívtam Andrist, hogy jöjjön ki, megjöttem. Duplán hallottam a hangját, és Ami intésére észrevettem, hogy előttem ült egy lépcsőfokon és szomorú/vidám szemekkel rám nézett. Amikor felállni készült megébredtem.

Időtlen idők

Szóval már elég rég nem írogattam magamról. Eltelt egy újabb félév, a legjobb félév tanulmányilag, a legrosszabb félév érzelmileg. Aminek most meg is lett az eredménye. Magányos vagyok. Meg is érdemlem. Az elkövetkező magány lehet segíteni fog abban hogy megismerjem önmagamat, rendbe tegyem a gondolataimat. A metrón olvasgatok, egy részlet abból amit ma olvastam, a könyv első fejezetének utolsó soraiból:

"...belém ivódtál, az arcod, részévé váltál minden jelen és eljövendő cselekedetemnek, gondolatomnak, beleégtél minden egyes oxigént égető sejtembe, őrizlek akarva-akaratlan, az arcod, fények...[...]...az arcod, nem tehetem, hogy nem veszek rólad tudomást, magam nélkül sem tudok élni; megtörténtél velem, nem cselekvésem tárgya lettél, hanem állítmány, erős és győzedelmes, alaposan megtörténtél velem, tehetetlen vagyok, szeretlek...[...]...látomások, sztrádákról és lehetőségekről, utakról és véletlenekről...

A vonat megállt."

(Békés Pál: szerelmem, útközben) 

Költözés

Közbe meg pakolgatok, mert költözök. Végre albérlet... Erről jutott az eszembe a következő idézet:

"How much does your life weigh? Imagine for a second that you're carrying a backpack. I want you to pack it with all the stuff that you have in your life... you start with the little things. The shelves, the drawers, the knickknacks, then you start adding larger stuff. Clothes, tabletop appliances, lamps, your TV... the backpack should be getting pretty heavy now. You go bigger. Your couch, your car, your home... I want you to stuff it all into that backpack. Now I want you to fill it with people. Start with casual acquaintances, friends of friends, folks around the office... and then you move into the people you trust with your most intimate secrets. Your brothers, your sisters, your children, your parents and finally your husband, your wife, your boyfriend, your girlfriend. You get them into that backpack, feel the weight of that bag. Make no mistake your relationships are the heaviest components in your life. All those negotiations and arguments and secrets, the compromises. The slower we move the faster we die. Make no mistake, moving is living. Some animals were meant to carry each other to live symbiotically over a lifetime. Star crossed lovers, monogamous swans. We are not swans. We are sharks. "

Ryan Bingham in Up in the Air (2009)

Mindig rájövök hogy annyi mindenem van. Éppen ezért ma meg kellett váljak a középsulis matek, fizika és kémia füzeteim szinte 100 százalékától... Hiszen nem tarthatok meg mindent örökké... : (  

Prága 2012

 Életemben először voltom Prágában, ugyanakkor meg úgy igazán külföldön. A tavaly szilveszteri bécsi kiruccanást nem nevezném annak, hiszen csak a külvárost láttam és bulizni mentünk. De most turistaként látogathattam egy idegen várost és nagyon jó volt. Hihetetlenül jó.


Az élményeket aligha tudom szavakba foglalni... Végig gyalog sétáltunk a városba, kivéve utolsó nap amikor csak azért vettünk egy jegyet, hogy lássuk milyenek az ottani metrók, villamosok. Úgyhogy 90 perc alatt kipróbáltunk 3 metró vonalat és utaztunk villamossal is.


Érdekes véletlen volt az is, hogy egy közös barátunk is épp Prágában volt a testvéreivel, úgyhogy egy estét velük töltöttünk, ráadásul a szállásunk is közel volt egymáshoz. Az esti program sör-túra volt. Először egy ismert helyre mentünk, a Sörmúzeumba, ahol több mint 20 típusú sör volt, én az Opat Chocolate nevűt választottam, amivel szerintem jól is jártam mert nagyon különleges és kivételesen finom is volt. Azután egy Zizkov környéki helyi vendéglő/kocsmát találtunk, úgyhogy mindkét oldalról megközelítettük a dolgot, ott is söröztünk egyet.


Előző nap pedig egy cukrászdát találtunk, ami leginkább filmbe illő lett volna, annyira régies volt. Körülbelül úgy nézett ki mint az otthoni legelső cukrászdás élményeim, mikor még 5-6 éves lehettem. 3 asztal volt bent, senki sem dohányzott, leginkább pihentek egy kávé, újság mellett, és valamit csacsogtak is, bár egy szót nem értettem. Ugyanabban az utcában találkoztunk később egy igen kedves kutyussal is. Prágába még több kutya van mint Budapesten. Legalábbis ott azt éreztem.. : )


Hajléktalanok vagy hasonlók mindenhol vannak, így ott is. Tanúja lehettem egy csodálatos pillanatnak az első reggelünkön amint a belvárosban sétálgattunk. Egy hajléktalan vastag pokróccal takargatta be két kutyáját. Bárcsak lefényképezhettem volna... De a kép még mindig a fejemben. Remélem mindig emlékezni fogok arra a pillanatra.


Érdekes reklámok, gyönyörű kilátások, kövezett járdák és utak, keskeny utakon házak között vonuló villamosok, furcsa emlékműk, érdekes nyelv, nagyon sok utcai lámpa... És még sorolhatnám mennyi minden tetszett Prágában. De legközelebb feltétlenül 15 fok felett látogatjuk meg!

 Prága 2012 Album