So this is Christmas...

Már egy jó ideje nem vagyok boldog karácsonykor...
A mai év sem különbözik a többitől...
Egyszerűen nincs is okom a boldogságra... :-(
Minek örülhetnék egyáltalán?

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát"

És hihetetlen, hogy megint veszítek...

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbájos világ
Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol Rád


Gyere, gyere, gyere, drága cimborám,
Gyorsan vigasztalj
Látod, összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere, drága jó gitár,
Kell egy igaz dal
Amitől a panasz hamarosan odébb áll


Kicsit szomorkás a hangulatom máma,
S olyan szokatlan ma a boldogtalanság"

Kicsit úgy érzem a blogom lett a legjobb barátom. Google a barátod. Youtube a barátod. Észre sem veszi sokszor az ember, hogy milyen sok barátja van. Akik mindig ott vannak a nehéz pillanatokban. Mikor kicsit rátör a boldogtalanság...

Osztálytalálkozó

Tegnap jó lett volna egy osztálytalálkozó. De nem értek rá az emberek és mára maradt. Csak éppen egész nap nem beszéltünk róla. És akkor 17:35kor beköszönt az üzenet Maisie-tól, hogy tud jönni, és felhívom, kiderül már úton van. Hát jó, de még nincs megbeszélve semmi. Hoppááá.... Aztán felhívtam 2-3 emberkét, aki szintén felhívott másokat, és így 18:30 körül már a King-be ültünk. (Legalábbis remélem, hogy nem késtem)
Megérkezett Laci, Zoli, utánna Levus is. Juliss meglepett. Azt mondta nem jön. Foglalt. De mégis eljött. És ez annyira jó. Köszönöm, köszönöm! Jó volt téged látni. Beszélgetni veled. Nem mintha a többieknek nem örültem volna. Vagyis Réka, rád haragszom! Na jó-jó, megértjük. :) De azért mégis. Na jó... Hagyjuk a témát.... Elfogadom :)
És Eszter, aki még otthon sem volt mióta megérkezett Németországból, de azért hozzánk benézett. Az aztán a meglepetés! :D De keveset maradt velünk. :( Azért a remek ajándékát átadta Julissnak. És vajon mi volt? Mi más lehetett, mint egy zsiráf. Aki eszik. Gyorsan, lassan, ahogy akarod.
Aztán mindenki mesélt az egyetemről, óráiról, ilyesmi. Bentlakásról, albérletről, és pár szomszédról is szó esett. :)
Fura így együtt lenni, ebben a formában, úgy, hogy páran már nem töltjük együtt a mindennapjaink. Jó volt látni a többieket. Szerintem nem sokat változtunk. Maximum annyiban, hogy akik eddig talán nem tanultak annyit, most már szorgalmasabbak. Pedig nem is így szokott lenni. Fura, érdekes, jó. :)
Amúgy nem is tudom mért írok ide ennyit, még ennyit sohasem írtam. Magányos lennék? Talán. Beszélgetős kedvembe vagyok? Talán. Megosztanám a gondolataim? Hmm... Zzz....
Ja nem, csak annyi, hogy tanulnom kéne! :D

Briismey voltam.

P.S. Vesztettem :( Jááááá..........
Nos...

Home

Újra itthon.
Újra Zilahon.
Újra a szobámban.
Újra ez a kilátás.
De már semmi sem a régi.
Elmúltak az érzések.
Az emlékek itt maradtak...
De ennek így kellett lennie.
A sors döntött így.
Vagy nem?
Az nem fontos.
De most ez van.
Ennek a fejezetnek vége van.
Egy újabb kezdődik.
(Apa kezdődik, kezdődik!)
Egy játék.

The Game!